Ősanya-e a szoptatási tanácsadó?

Ősanya-e a szoptatási tanácsadó?

Kép forrása: Pixabay- Fetako (AI generated)

Nem egyszer mondták már nekem életemben, hogy „Nóri, nekem te vagy „AZ ANYA, A NŐ”, a kisugárzásod, a lényed, a cselekedeteid, a gyerekeid, minden ezt árasztja!”

Ám azzal a kifejezéssel, hogy Ősanya is lennék, most találkoztam először, és amúgy nem pozitív értelemben…

Ez megmozgatta a fantáziámat, őszintén szólva belső mosolyra húzta a szám és a lelkem ez az „előítéletesség”, és csak remélem, hogy az a várandós hölgy, akit én nem ismerek, és ő sem ismer engem egyáltalán, s aki szerint gáz, hogy „Ősanya” vagyok, hamarosan maga is megtapasztalja majd a saját ősanyaságát!! :)

De mi is, ki is az az Ősanya????

   Van egy nőismerősöm. Vállalkozó, cégvezető. 2 gyermeket tervezett. Természetesen akart szülni. Szoptatni akarta a gyermekét, mert tudta, az anyatej tökéletes táplálék a gyermekének. A legjobbat akarta adni neki. Sokat olvasott, tájékozódott hiteles forrásokból, felkészítőre járt hozzám a Párjával. Hordozni akarta a gyermekét, mert szerette volna, hogy közelségben legyen vele, és nyugodt legyen, jól fejlődjön. De neki is maradjon két keze a dolgaira, mert ez is fontos volt neki. Környezettudatos volt, ezért ki akarta próbálni a mosipelust is, hogy minél kisebb lábnyomot hagyjon a Földön. BLW-s hozzátáplálást tervezett. Párjával együtt készültek a gyermekágyas időszakra, mert az Apa is ki akarta venni a részét, hogy segítsen, hogy megélhesse az Apaságát, és szerették volna, hogy a (rugalmas) tervezéssel mihamarabb időt tudjanak fordítani önmagukra, a párkapcsolatukra és a vállalkozásukra is, amint azt a babájuk majd engedi.

Ismerősöm tudta azt is, hogy egy ismeretlen, előre beláthatatlan időszak vár rájuk a szülés után, de azt is tudta, hogy mekkora fejlődési lehetőség lesz ez számukra, hogy rugalmassabbá, megengedőbbé, elfogadóbbá válhassanak az anyaság-apaság megélése által, és ezt is izgalommal, de pozitívan várták.

   A babájuk megszületett, terminustúllépés miatt indítással, majd császármetszéssel, és a vállalkozó, cégvezető nőismerősöm elveszett a babázás sűrűjében. Szoptatott, büfiztetett, pelenkázott (eldobhatóba) és aludt. Aztán szoptatott, büfiztetett, pelenkázott (eldobhatóba), fejt, hordozott, és aludt. Aztán szoptatott, büfiztetett, pelenkázott (eldobhatóba és már mosiba is!), fejt, hordozott, házimunkát végzett és aludt. Aztán szoptatott, pelenkázott ( néha eldobhatóba és néha mosiba), hordozott, házimunkát végzett, játszott a babájával, és aludt. Aztán szoptatott, pelenkázott ( néha eldobhatóba és néha mosiba), hordozott, házimunkát végzett, játszott a babájával, és egyszer csak meg tudtak nézni egy egész filmet a párjával együtt! Randiztak! Aztán már egy vacsorára is el tudtak menni. Aztán néha már dolgozgatni, tornázni is volt ereje és ideje! :)

   Részben, ahogy elképzelte, részben máshogy alakult a kisbabájukkal az első időszak. Nem akart cumit adni neki, de végül mégis lett. Nem akart eldobható pelust, de az elején be kellett látnia, hogy a párján kívül extra segítség nélkül ennyi minden nem fér az idejébe még bele. Nem akart fejni, csak igény szerint szoptatni, de egy betegség miatt megcsappant a teje, és fejéssel, illetve átmeneti cumisüveges tápszeres kiegészítéssel tudta áthidalni a nehéz időszakot. Később a babája nem akarta a falatkákat elfogadni, így mégis pürés-kanalas módon kezdte hozzátáplálni. Hamarabb akart randizni a párjával, és visszatérni a munkába, de ezt egy időre, nem feledve a terveit!, rugalmasan elengedte, majd figyelve az alkalmat, megvalósították. Együtt tervezve, és együtt rugalmasan kezelve!

   18 éve, mikor anya lettem, tudtam, hogy több gyermeket is szeretnék szülni. Igen, sokak szerint „anyatípus” voltam, talán nem is csoda, hisz óvó néni akartam lenni óvodás korom óta. Szülés előtt már évekkel járattam az akkor még nagyon minőségi, értékes kismama magazint, sokat tanultam belőle előre. Én is szoptatni szerettem volna. Természetesen akartam szülni. Mosipelusról nem is tudtam. Hordozásról sem sokat: kengurut és egy számomra nagyon „misztikus” mexikói kendőt vettem, de végül nem tudtam használni. Cumiról hallani sem akartam. Tápszer eszembe sem jutott, hogy kellhet. Szülésfelkészítő a kórházi volt. Sokat nem tanultam ott… Bibliám a Kismamák nagykönyve volt, ha gondom volt, hozzá fordultam. Kerestem az akkor elérhető lehetőségeket. Győr első kismamajóga oktatójához jártam jógára és egy gyógytornász kismamatornájára is. Légzésfigyelő még nem volt általános, nem is jutott eszembe, hogy kellene. Olvastam róla, de a fejés eszembe sem jutott, hogy kell majd.

Hosszú vajúdás utána császármetszéssel szültem ( aztán már természetesen a másik két babámat).

Második szülésemre dúlát fogadtam, hogy nagyobb eséllyel sikerüljön a természetes szülés, aminek az élményére nagyon vágytam.

Szoptattam és fejtem is, mert azt mondták a kórházban, fejni is kell.

Nem akartam cumit, de kisebesedett a mellem, és nem bírtam az egész napos terhelést. A babám néha lefejt tejet kapott cumisüvegből, és kis alvós cumit is, hogy pihenni és gyógyulni tudjak.

Eldobhatós pelust használtam mindegyik gyermekemnél, később hallottam a mosipelusokról.

A második gyermekemnél nehezen indult a szoptatás.

A harmadiknál újra könnyebben, de közben mégsem úgy alakult, ahogy az első kettőnél, így ő hamarabb abbahagyta és még tápszert is kellett kapnia.

A második babámat párszor hordoztam (nyaraláson), a harmadikat kicsit többször otthon, szülői értekezleten, sétánál, játszótéren, így a többiek kezét is tudtam fogni.

Kanállal kóstoltattam, püréket, amiket részben én csináltam, részben vettem. Nagyon élveztem ezt az új etetést! Örömteli volt. BLW-ről még csak nem is hallottam, de amint a babáim akkorák lettek, magam is falatkákat tettem eléjük, sima vágódeszkára, vagy műanyag ikeás babatányérra, és maguk falatkáztak, amint tudtak itatópoharat fogni, maguk ittak.

Soroljam még?

Mindezek miatt Ősanya lennék? Hmmm…

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

• "Ősanya, anyaistennő, a legfőbb rangra emelkedett nőnemű istenség

• Ősanya, minden mai ember olyan közös őse, akitől a génjeinket örökölhettük

• Ősanya, olyan nőstény rovar, amely egy egész populáció létrehozója"

Hát ezek közül maximum az utolsó illik rám, ha a populáció a saját gyermekeim csoportja…. :)

"Arcanum: ősanya [s-a] főnév

1. Az a nő, akitől vmely személy v. család közvetve származik. A család, a törzs ősanyja; az emberiség ősanyja: Éva

2. (ritka) A szépanya előtti női ősök valamelyike. „Egyik ősanyja külföldi volt”

3. (többes számban) Általában régebbi korokban élt anya, asszony. "

Hmmm… Éva régi korokban élt anya volt, biztosan természetesen szült, más esélye nem volt a babájának, csak a szoptatás, és hát, a fügefalevél megtette poopsitörlőnek és eldobhatós pelusnak, azt hiszem. :D

   Viccet félretéve, Ősanya-e a vállalkozó nőismerősöm, mert mindent a legtermészetesebben és legjobban akart csinálni a babájával? Vagy csak jó, elég jó Anyukája akart lenni?

És én, aki nem is csináltam mindent úgy, ahogy ő már előre is eltervezte, Ősanya voltam/vagyok-e azért, mert szoptatási tanácsadással, szülésfelkészítéssel foglalkozom?

   Vagy azért foglalkozom ezekkel, mert magam sem voltam mindenben okos, ügyes, tapasztalt, sikeres, nem rendelkeztem eleve őstudással én sem, és nekem is voltak nehézségeim, kétségeim, gondjaim, fájdalmaim, szükségem lett volna segítségre, de nem igazán volt kit keresnem a gondjaimmal? Tehát én is éreztem a rendszer hiányosságait: ahonnan azt hittem, a segítséget, támogatást kaphatom majd, az inkább csak elbizonytalanított? Illetve talán azért is, mert hallgattam az ösztöneimre, egyszerűen elhívatást éreztem az anyatársaim segítésére, és ezért sok időt és anyagit befektetve (a gyermekeim mellett!) sokat tanultam, hogy tudjak is segíteni?

   Aki ismer, az már tudhatja, hogy milyen vagyok: minden anyát, apát, családot abban támogatok, amiben szüksége van, ahogy nekik a legjobb.

Nem erőltetek senkire semmit, ami nekem bevált, együtt próbáljuk a számukra legjobb utat, lehetőségeket megtalálni.

Folyamatosan keresem az új lehetőségeket, tanulok mások számomra is új tapasztalataiból, és igyekszem a lehető legjobban segíteni.

Ugyanez érvényes a saját családomra, gyermekeimre, önmagamra nézve. Igyekszem elég jó Anya lenni, ami a saját gyermekeimnél teljesen mást jelent, mint egy másik családban másik anya másik gyermekeivel.

   Ősanyának inkább abban érzem magamat, amire minden anyát bíztatok: hallgasson a megérzéseire, ösztöneire, figyelje a babáját így, ne engedjen be mindenféle külső zavaró, agresszív hatást, ami csak megzavarja az ő kettősüket, egymás megismerését, amely az elég jó anyaság felé vezető első lépcsőfok, hiszen ahogy mi is, a gyermekünk is folyamatosan változik, és egy folyamatosan összefonódó alkalmazkodásban tudunk elég jól segíteni nekik, elég jól tanítani őket.

Szükség esetén pedig hiteles forrást, hiteles segítséget keressen, ha szükséges.

Az első Ősanyák is csak a saját ösztöneikre tudtak hagyatkozni, és ne feledjük, egymást támogatták a hordákban!! :D

Sosem volt természetes, hogy a Nők ebben az asszonyt próbáló időszakban nőtársak, segítők nélkül boldoguljanak! Én ebben próbálok "ősi" lenni, visszatérni a természeteshez. :)

   Hajrá minden Anyának, aki azért ősanya, mert odafigyel magára, babájára, családjára, és a saját igényeik, szükségleteik mentén mer egy teljesen egyedi, megismételhetetlen Szülő lenni, és egy teljesen egyedi, megismételheteten Életet élni!

Szeretettel: Albert Nóri